Meghalt minden,
elszállt velem az életem.
Látom magam a fényben,
újra érzem, hogy létezem.
Ha elér nincs kiút hidegen áll,
nem bírod, gyötör a kín.
Fáj még, de bármit megtennél,
mert szívedben él... szívedben él.
Rád borul a mélység, nem bírod meddig él,
ha újra eljön magához hív, a döntés már tiéd.
Kijön a léte, a fénye, a képe,
előtted áll, megszólit, benned él... benned él...
Várj még engedj el,
hisz szívemben többé nincs már hely.
Keserű kín, aminek mérge kábít,
mutatok valamit: Játssz még!
Várj még engedj el,
hisz szívemben többé nincs már hely.
Keserű kín, aminek mérge kábít,
mutatok valamit: Játssz még!
Álmod a messzeségben,
alakot formál a térben érzem,
Áthatol a mélyben, keresi a jót,
mert érzi vége... érzi vége...
Várj még engedj el,
hisz szívemben többé nincs már hely.
Keserű kín, aminek mérge kábít,
mutatok valamit: játssz még!
Várj még engedj el,
hisz szívemben többé nincs már hely.
Keserű kín, aminek mérge kábít,
mutatok valamit: Játssz még!
Játssz még, gyere játssz még!