Verse1:
Neked küldöm ezt a dalt és biztos érzed,
hogy a karjaidban felébredni mit jelent nekem.
Veled ugy érzem hogy fontos lessz az élet,
s az az édes első pillanat amit nem felejtek el.

Bridge:
Olyan régen volt bizony már de azért emlékszel még rá,
szemeidre két szemem hogyan talált.
Olyan régen volt bizony már de soha soha se túl rég,
gyere hát... emlékezzünk rá.

Refr:
Régen volt mégis látjuk még,
emléket nem fúj el a szél,
nézz mostis rám!
ugye te is látod már,
szememben csillog az a fény
ami a kezdet kezdetén te gyújtottál,...
ugye emlékszel még rá... régen volt bár.

Verse2:
Hogyha megszólal-e dal a rádióban,
kérlek hallgatsd úgy hogy rám gondolsz,s megérint egy hang.
Most az egész világ színe elött vallom,
hogy az első perctől köszönöm,hogy a szívedben lakhatom.

Bridge:
Olyan régen volt bizony már de azért emlékszel még rá,szemeidre két szemem hogyan talált.Olyan régen volt bizony már de soha soha sem túl rég,gyere hát emlékezzünk rá...


Refr:
Régen volt mégis látjuk még,
emléket nem fúj el a szél,
nézz mostis rám!
ugye te is látod már,
szememben csillog az a fény
ami a kezdet kezdetén te gyújtottál,...
ugye emlékszel még rá... régen volt bár.

...De ugyan olyan forró még a tűz
szívűnket adtuk tiszta rejtekűl.
Én most is épp ugy szeretlek, és soha
el nem felejtem,hogy kincs: az az első perc!


...