Szervét Tibor: Lucia
Tengerpart, narancsliget,
szökőkút, Zanza-bár.
Kis mediterrán sziget,
forró nyár.
Ülök a bár teraszán,
nézem gyöngy mosolyát.
Hajában lebben a szél,
teste beszél.
Nem álom és nem mese,
az élet szerelmese.
Ajajajaj, szerelmes álom,
ajajajaj, csak őt csodálom.
Vajon mi a neve,
Carmen vagy Lucia.
Az egész teste remeg,
édes muzsika.
Lucia tied vagyok,
Lucia kis virág.
Ebbe belehalok,
tölts még egy Tekilát!
Nem álom és nem mese,
az élet szerelmese.
Ajajajaj, szerelmes álom,
ajajajaj, csak őt csodálom.
Ajajajaj, szerelmes álom,
ajajajaj, Luciát imádom!
Lassan illan a nyár,
Lucia messze már.
Hajában lebben a szél,
teste beszél.
Nem álom és nem mese,
az élet szerelmese.
Ajajajaj, szerelmes álom,
ajajajaj, csak őt csodálom.
Ajajajaj, szerelmes álom,
ajajajaj, Luciát imádom.