Hűvös szellő nem fújja el a bánatom,
Széllel szemben nagy súly van a vállamon.
Hosszú köpenyem a hátam mögött lobog,
Nehéz szívem a földön hurcolom.
Árok partján messzi lángok,
Mondjátok el merre járok!
Kihalt erdő mély ölében,
Ott lesz nekem menedékem.
Jéggé fagy a könny az arcomon,
A szél csak fúj, s meggyötör a fájdalom.
Szúrós tüskék közé temet már a tél,
Madarak helyett a hűvös szél zenél!
Árok partján messzi lángok,
Mondjátok el merre járok!
Kihalt erdő mély ölében,
Ott lesz nekem menedékem.
Szitál a hó, nagy a csend s én hallgatom.
A tavasz talán majd eljön egy hajnalon.
Felhők közül, látom, előtör a fény.
Semmi kétség, tudom, mindig van remény!
Árok partján messzi lángok,
Tüzetektől talpra állok!
Madár szárnyán messze szállok,
Onnan fentről rád találok!