Kit érdekel, hogy ki vagyok én,
Higgyék hogy fafejű keménylegény,
Mert nem ügye másnak, hogy mért csesztem el,
valahonnan megint indulni kell.

Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék,
Nézd, testvérem a szél, ő is csak vendég.
Miért pont én, és mért nem más,
ha szomjazom, megitat egy bajforrás.
Nem hív fény, a távolból,
az én jegyem sehova se szól.

Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék.
Angyalszív és ördögvér, mondd uram,
rólam mért így döntöttél,
még egy könny és még egy út,
mindig máshol, de mindig ugyanúgy.

Ébredj vándor, ég a sátor, volt így százszor már.
Ha baj van újra, lépj az útra, a semmi bárhol vár.
Ébredj vándor, tűnj a mából, te másról álmodtál,
lépj le újra, köpj a múltra, te mindig más voltál.

Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék.
Nincs kegyelem, és nincs maradás,
csak féktelen, eszeveszett száguldás,
nincs kegyelem, és nincs maradás,
csak féktelen, eszeveszett száguldás.

Ébredj vándor, tűnj a mából, te másról álmodtál,
lépj le újra, köpj a múltra,
A semmi bárhol vár.
Nézd, én vagyok a szél, ki mindig elkísér, de átölelni fél,
Nézd, én leszek a tűz, ha oltanád elűz, de véd ha mellé ülsz.

Ébredj vándor, tűnj a mából, úgy mint rég.
Lépj le újra, köpj a múltra,
és hidd, hogy itt vagy még.

Ébredj vándor, ég a sátor, volt így százszor már.
Baj van újra, lépj az útra, a semmi bárhol vár.
Nézd, elsodor a szél.