Dörömbölnek, dörömbölnek,
a fülembe dörömbölnek.
Éjjel jönnek, nappal vernek,
míg a világ tőlük retteg.
Ördögök szolgái nyúznak,
koponyámra kockát dobnak,
hű szívemre kártyát vetnek,
éjjel-nappal fenyítenek.
Visznek sötét rabkocsikban,
rabok lettünk talpig gúzsban.
Rabok, rabok, - hol a hazám?
Vörös Gólem mosolyog rám.
Megnyugodni már nem tudnék,
ingem tajtékos lepedék,
örök lámpás ég: az álmom,
setét halál ül vállamon.
Karjainkban rozsdás szegek,
körmünk helyén égő sebek.
Kihűlt testek savas kádban!
Odaveszünk valahányan.
Hasad az ég, mint a kárpit,
rabudvaron hóhér ásít.
Körös-körül a döglegyek,
kinek készít ma kötelet?