Mátyus, Mátyus, hova, mégy hova mégy?
Nálunk nincs még a vidék oda még.
Itt még élhetsz szabadon, szabadon,
irhás-bundás vadakon, konokon.
Itt csak csordás pásztorok, pásztorok,
meg hétpróbás vándorok, vándorok,
Éj-Nap s Hold szénégetők, égetők,
álmos ködben legelelők, legelők.
Mátyus, Mátyus hova mész, hova mész,
mert már minden odavész, odavész?
Húzd fejedbe kalapod, kalapod,
döntsd el végre: ki vagyok, mi vagyok!
Mátyus, Mátyus gyer ide, gyer ide,
még ha mondom izibe, izibe,
bújjunk már el valahol, valahol,
édes tejről álmodol, álmodol.