Volt egyszer egy ember,
szakálla volt kender,
a bajusza drótból,
a haja darócból,
szeme, szája, orra füle, keze, lába
eredeti kócból.
A fején egy lábos,
zörgeti a táltos,
ha nagy szelek járnak,
kezei kaszálnak,
s ha varjak ülnek a vállára,
előbb-utóbb,
mindig odébb állnak.
A kabátja rongyos,
a gatyája foltos,
nyikorog a szélben,
s mért van mindig ébren?
Mitől olyan magabiztos,
talán bizony kormánybiztos?
Én már nem is értem.