Sorakoznak, s elfutnak a hetek,
Mintha kórház - szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni a kúthoz.
Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrűbben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.
A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk Mindegy ellen.
Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál jobb a más.
Nyissuk ki jól a szíveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy,
Csak azért se győzhet a Mindegy!
Csak azért se győzhet a Mindegy,
Csak azért se győzhet a Mindegy!