Mohón, édesen
eszed egy másik nap
letűnt fényeit
a képek arcodon
még mindig fáj
minden egy kicsit
torkodban vágyaid
most nem tudni mit mutat
hogy meddig ér és miért lebeg
furcsa hangulat
hogyha kell
mindig itt terem
segít ha félsz
amikor át az életen
hogyha kell
hogyha kell
lehetek
én is
veled a végzet ér utol
bennem a tél
tebenned én vagyok tavasz
mint egy gondolat
élet-futam öreg zongorán
minden vágy beszél
sikít új tavasz után
újra nyár, az ősz
most nem tudni mit mutat
az égbe ránt és eltemet
valami
furcsa hangulat
hogyha kell
mindig itt terem
segít ha félsz
amikor át az életen
hogyha kell
hogyha kell
lehetek
én is
veled a végzet ér utol
bennem a tél
tebenned én vagyok tavasz
van hogy elérnek a gondok
olyankor semmit nem ér az amiket én mondok
feltámadtak emlékeidben
a képek amelyeket magadba zártál
tekintetedben tükör a mélység
fáradt szemekkel nézel
nem veszett el a lényeg
nincs mitől félj