Alszik Fortuna, szendereg ágyán
a szerencse istenasszonya
Ritka alkalom, akaratom irányít
Kizárva minden külső tényező,
ellep a tűz, a legbelső erő
Ma én veszem át az uralmat saját énem felett
Beteríthetem végre a végtelen teret
Ma enyém a végső szó joga, az
elvetett kocka útját
átrajzolja az emberi igyekezet
A körülmények rabja az legyen,
kinek életében a véletlen
több, mint babonaság
Aki mindig valaki másra vár,
önmagára soha nem talál
Odaültetlek az ablakhoz, suhan velünk a táj,
Mondd, otthon egyedül világutaztál-e már?
Univerzumunk nem egyéb, mint színes kirakat-világ,
Mikor rendezed, mikor rendezed át?
A szerencsét ne várd!
Tedd a dolgod és megtalálod a végén számításodat
Másképp talán nem is lehet
- A szerencsét ne várd!
Ülj közel a földhöz, érezd, mitől nő a fű,
érezd, mitől szép a táj!
Alszik Fortuna, szendereg ágyán
a szerencse istenasszonya
Ritka alkalom, akaratom irányít
Kizárva minden külső tényező,
Jöjjön a tűz, a legbelső erő
A körülmények rabja az legyen,
akinek életében a véletlen
Több, mint babonaság
Te tedd a dolgod és megtalálod a végén számításodat,
ettől szép lehet, igen ettől szép