Ördög alszik a házfalon, lehunyja szemét
Lovat álmodik alá a sötétség
Éjfél szülte csillagos paripát,
Vigye el messze a csúf sátánfiát
Panaszkodik a fű is,
ez a kölyök oly szemtelen,
gúnyolódik szerelmeseimen
Bicikli gurul a fal mellé, halkan nyikorog
Tegnap még a pince mélyén sóhajtozott
Félre a lóval, engedjetek
Kiváltom én, épp világgá megyek
Ülj csak fel a vázra te haszontalan gyerek
A nyeregbe majd egy angyalt ültetek
Holnapra már átrepüljük a földet
És nem szólunk senkinek, ha visszajövünk
Hajnal úszik a tó fölött, álmos, hunyorog
Az ősz szakállú dombok között unatkozni szokott
Ám e furcsa látvány megragadja szemét
Nem látott talán soha ilyet még
Álljatok meg egy percre, ti különös vándorok
Hova ilyen sietős, ha nem titok?
Úgy nézz le ránk, mi átrepüljük a földet,
És ne mondd el senkinek, de visszajövünk