Nézz a nap felé, elrejti még pillantását a fény,
de tisztul már az ég
Könnyű szelek, mint gyermekek kapaszkodnak beléd,
hangjukra ébred a rét
Gyomrodban bőg, kalapál a gép
- ez modern idők motorzaja
Ám a fák hegyén még valaki jár
- halkan, de szól dala
Nézd, meg-megáll, ágakra száll a fáradt madár,
s indulna már
Jön, csendesen erdőt kerül, közeleg az ősz,
kertek alatt jár
Köpenyét a nyár rád borítja még,
homlokodról víz pereg
De a bokrok alatt piros levelek,
és barna kabátban a berek
Nézz az égre fel, még rád tekint, még átölel,
gonddal hajol föléd
Frissen mosott arcáról potyog cseppenként az idő,
az éltető festék
Én azt hiszem, valaki megint
játszana velünk kicsit
halkan pityereg, nem aludt eleget,
nyűgös az óriásgyerek