Tündér, az én mesémben,
adj kérlek még egy esélyt, egy új reményt
Hatalmam birtokodban,
varázserőm titokban elvetted rég, már tiéd
Pedig még várnak rám, tudom, rejtett utakon
Dolgom van, nem is kevés
Biztosan számít rám a hold, égő fényét
ezért szórja szét
Boldogtalanságom szétpukkadt holló-álom
erdő tövén, fák ága hegyén
Szivárványt küld a hajnal, rám sóhajt, úgy vígasztal,
Ebből elég, köszönöm, elég
Hajnalban új nap indul el, rajta jeleddel
Így lesz könnyű a folytatás, csak lépni kell, tovább
Magammal hordom hangodat, angyalszép csillagdarab,
Égből pottyant, kis parázs, vagy valami más
Tündér, az én mesémben,
Sehol nem látlak, mégsem kételkedem már
– bölcs lettem, talán
Hatalmad láthatatlan, körém szőtt, eltéphetetlen
vékony kabát, mégis erőt ad át
Zsebében könnyű méreg, szeszélyes vándorévek,
bolond világ, és más csodák
Ahogy az évek telnek, valahogy egyre többet
gondolok rád
Kérlek, vigyél tovább!
Reggeltől új nap indul el, rajta jeleddel
Így lesz könnyű a folytatás, csak lépni kell tovább
Újra látom arcodat, angyalszép csillagdarab,
Égből pottyant kis parázs, vagy valami más,
Vagy valami más, valami egészen különös lény, tündér