Tudósítás: Sisi dupla Akváriumos fellépése Sziget Nagyszínpadot vetít előre
tovább
Esőváró
Esőváró
Ülnek a varjak a fa tetején, az alkalomra várnak
Ezernyi magot szór a szél, a magok a szélben szállnak
Fekete kövek és fehérek egymáshoz bújnak némán
Hamisan mosolygó esőcseppek másznak az égi létrán
Széllel szemben, elszántan kutyák csaholnak a porban
Szélesre kitárt ablakok bezárulnak irányomban
A fa tetejéről riadtan rebbennek a varjak szét
Már látom, már látom a vihar lehunyt szemét
Esőre várok az esőre várók különös izgalmával
Cseppet sem bánom, ha bőrig ázom,
mert a vihar elmúltával
szemtelenül nevethetek fel, fel az ég felé,
azt hiszem, ha valaki látná, megértené
Birodalmának romjait a fény egyre messzebbről nézi
Pocsolyák víztükrében egy villámcsapás önmagát igézi
Nincs nyoma életnek, a félelemnek ma senki nem szolgája
Állok a város határán, morajló jelre várva
Elragad, visz az út magával, a hegyek hörögve hívnak
Sziklarepesztő hangjukon az ég bálnái sírnak
Csavargólétem darabkáját nyakamban láncon hordom
Hagyom, hadd, vigyen az ösvény,
önmagam igazán nincs mitől óvnom
Esőre várok az esőre várók különös izgalmával…
Csobogók, árkok partjainál hömpölyög már a víz-ár
Meg-megáll, aztán elindul, folyót ölel át a hídnál
Talpamra tapad, kapaszkodik belém a sár, mint egy dallam
Sártól és daltól és elszálló varjaktól valami újat kaptam
Ezernyi magot szór a szél, a magok a szélben szállnak
Fekete kövek és fehérek egymáshoz bújnak némán
Hamisan mosolygó esőcseppek másznak az égi létrán
Széllel szemben, elszántan kutyák csaholnak a porban
Szélesre kitárt ablakok bezárulnak irányomban
A fa tetejéről riadtan rebbennek a varjak szét
Már látom, már látom a vihar lehunyt szemét
Esőre várok az esőre várók különös izgalmával
Cseppet sem bánom, ha bőrig ázom,
mert a vihar elmúltával
szemtelenül nevethetek fel, fel az ég felé,
azt hiszem, ha valaki látná, megértené
Birodalmának romjait a fény egyre messzebbről nézi
Pocsolyák víztükrében egy villámcsapás önmagát igézi
Nincs nyoma életnek, a félelemnek ma senki nem szolgája
Állok a város határán, morajló jelre várva
Elragad, visz az út magával, a hegyek hörögve hívnak
Sziklarepesztő hangjukon az ég bálnái sírnak
Csavargólétem darabkáját nyakamban láncon hordom
Hagyom, hadd, vigyen az ösvény,
önmagam igazán nincs mitől óvnom
Esőre várok az esőre várók különös izgalmával…
Csobogók, árkok partjainál hömpölyög már a víz-ár
Meg-megáll, aztán elindul, folyót ölel át a hídnál
Talpamra tapad, kapaszkodik belém a sár, mint egy dallam
Sártól és daltól és elszálló varjaktól valami újat kaptam
kapcsolódó videók
keressük!
