Vándorló táltos a nyár
Gyöngyharmat-patkókon jár
Prüszkölve hív, tűznyerge vár
Forró szél támad léptünk nyomán
Túlvágtatunk mindenen,
Sok augusztus éji neszen
Az apró egér szuszogása oly halk,
de elnyomja az utcazajt
A szú, bent a fában, úgy rág
Kikötöm mellé a nyár-paripát
Megpihenünk, majd útra kelünk
S nem lelik léptünk nyomát
Hátára vett már a nyár
Aki keres, nála megtalál
Annyit kapok, tőle amennyi épp elég
Hogy mondhatnék köszönetet ezért?
Próbáltam, nincs arra szó,
Próbáltam, nincs arra szó
Megpróbáltam, de táltos lovam,
valahol már messze járt