Gyere és kövess, ránk vár az éj
Szorisd a kezem, bízz bennem, ne félj
A jövő oly üres, a múlt elrepült
De a jelen most a miénk, és útitársnak szegült.
Gyere és repülj, engedd, hogy vigyen a szél
Szürke szárnyak helyett most a képzelet kísér
A hely talán ismerős, hiszen innen származol
Érezd, hogy az öröm végre átkarol.
Refr.:
Sötétlő falak talán mind leomlanak
Az áruló szavak talán szertefoszlanak
Könnyező szemek most vért könnyezzetek
Újra szállok Veled az Álmok Földje felett.
Gyere és ölelj, karod legyen a lánc
Mely szorít, mint a bilincs, és fekete, mint a gyász
Legvégső szavad a lelkembe tép
Suttogd velem haldokló üzenetét