A csók édesebben csattan, mint a pofon
Mégse vedd túlságosan zokon
Mint ahogy én teszem, és gyakran elönt a félelem
Mert ki csókot ad még nem biztos, hogy szeret
De egy pofon jót tehet neked
Mert megmutatja, hová tartozol és hol a helyed
Ha úgy érzed, hogy a Földön csak Te szenvedsz egyedül
-Hidd el!-
Van ki a földi mennyországból, igen zokogva menekül!
Egész héten a hajnali kelés, sok a meló a fizetés kevés
De mégis itt maradsz, mert tudod, hogy másképpen nincs kiút.
S látod, hogy a gazdag kölyök rajtad gúnyolódva röhög
Megütnéd, de a nyomor és az alázat visszahúz
Elátkozod a percet, mikor szegénynek születtél
S arra vágysz, hogy egyszer a másik oldalon Te legyél
Refr.:
A pénz nem az élet, mégis feláldozod
A gyermekéveket érte, s vissza többé nem kapod
Hajtasz, míg végül elfogy a tét,
És így leszel magányra ítélt!
Akaratod mindent elért, annyi a pénzed, mint a szemét
Mindent megvehetsz és mindent megtehetsz
De házadban kevés a vendég, és kevés a boldog emlék,
Mert a pénzeden kívül senkit sem szeretsz!
Egyedül roskadsz össze a márványpadlódon
A haldokló magány lángol fáradt, szürke arcodon
Refr.:
A pénz nem az élet...