Annyira jó, hogy van nap mikor
Talán semmit se rontok el
Vagy nem hagyok el, pedig máskor
Van hogy kicsit sem érdekel
Mert előfordul és magamat
Is elhagyom, de ti rámtaláltok
Vagy elromolok, de megjavulok
Amikor mondjuk azt mondjátok
Hogy okos, nagyon okos
Okos, roppant okos
Okos, igen, okos
Okos, jajj, de okos
Te is tudod, hogy eléggé
El lehet veszni a lényegbe
Elszáll csak úgy az ember mellett
Anélkül, ogy észrevenne
És hát nem is ismered fel
Amikor másnap épp szembejön
Beöltözve egy ismerősnek
És poénból rád úgy köszön
Hogy te okos, nagyon okos
Okos, roppant okos
Okos, igen, okos
Okos, jajj, de okos
A logikában én pedig nem is hiszek
Ha kell anélkül is, intelligencs leszek
Onnan tudjátok meg, hogy milyen okos vagyok
Hogy nem lesznek ezen kívül ilyen dalok
Annyi mindent lehetne még,
De a tett beszél, a szó halott.
Csillagot is mondhatnék, ám
Unom ezt a motívumot
Vagy metaforát, vagy mi a franc ez
Eszembe jutott hasonlatot
Éppen elég, az amikor pont
Tudom, hogy épp okos vagyok
Okos, nagyon okos
Okos, roppant okos
Okos, igen, okos
Okos, jajj, de okos
A logikában én pedig nem is hiszek
Ha kell anélkül is, intelligencs leszek
Onnan tudjátok meg, hogy milyen okos vagyok
Hogy nem lesznek ezen kívül ilyen dalok
Annyira jó, hogy van nap mikor talán semmit sem baszok el. Ez elég ritka, mindazonáltal az ilyesmiért harcolni kell. De megéri, általában valaki úgyis észreveszi, és aztán hát valamiért csak mondania kell nekem neki, hogy: OKOS