Kizsigerelt poénok közt rappel majd egy nepper
Kokót dug az orrod alá, te meg mondod: Nem kell
Álmodban egy pillanat, felvillan az arca
Szürkeségbe borulva indul a jó harca
Üvegfalba ütközöl minden utca sarkán
Csak az örvényt látod minden folyó partján
Beleugrasz a közepébe, úszol az árral szemben
Nincsen hajó, ami kimentsen, belefulladsz csendben
Refrén: Halott az ősz, nincs megoldás
Miért lenne jobb? Miért lenne más?
Meghalt a pillanat, eltűnt a jó
Véget ért itt minden, ami elmondható
Nincsen már álom, nincs vidám kép
Nincsen, mi gátol, nincsen, mi tép
Vége, vége lesz mindennek!
Kurvákba menekülsz, elfogy minden terved
Gyerek, család? Ugyan már! Nincsen hozzá kedved!
Mindenféle mérgekkel pusztítod a tested
Alig múltál tizenhét, de megölted a lelked
Nyomortanya az otthon, álom lett a jólét
Beskatulyázva tengődsz, Fogság itt a kórkép
Szülők nélküli borzalom, sehol, aki megvéd
Karton lesz a nappalid, egy vödör meg a WC-d
Refrén