Valamikor régen, lenn a téren,
Amikor először hozzád léptem.
Valamikor régen, úgy emlékszem,
Veled jártam, csak annyit kértem:
Ne félj!
Míg kezem a kezedhez hozzáér, ne félj!
Míg fogom a kezed, soha baj nem ér, ne félj!
Emlékszel-e még arra az éjre,
Amikor először hozzád értem?
Vágyakozva, láztól égve,
Akkor is csak annyit kértem:
Ne félj!
Míg kezem a kezedhez hozzáér, ne félj!
Míg fogom a kezed, soha baj nem ér, ne félj!
Tavaszra nyár, s őszre tél jött,
Amikor először elmentél.
Nem tudtam már, merre járhatsz,
Ki az, aki éppen arra kér:
Ne félj!
Míg kezem a kezedhez hozzáér, ne félj!
Míg fogom a kezed, soha baj nem ér, ne félj!
Te vagy, aki őrzöd régi álmom,
S te vagy, aki tudja a titkokat.
Valamikor tudom, visszatérsz még,
De én csak annyit kérek majd:
Ne félj!
Én ugyanúgy várok rád, mint akkor rég,
Én ugyanúgy vágyom rád, mint akkor rég.
Ne félj!
Én ugyanúgy várok rád, mint akkor rég,
Én ugyanúgy vágyom rád, mint akkor rég.