Paraszt volt az Édesapám
Labozár Antal
Künn a pusztán szántok, vetek, nyáron aratok
Akár milyen kérges is a dolgos két kezem
Ne gondolja senki azt, hogy Nékem nincs szívem.
Ha mulatok vagyok olyan gavar mint az úr,
Megfizetem ha le szakad a hegedű húr
De én csak a pusztaságban érzem jól magam
Ahol még a madárnak is szebb nótája van
Nem volt ami családunkban koldus sem szegény
Hat ökörrel szántott, vetett a nagyapám rég.
Künn a pusztán gulya, ménes mind az övé volt,
Egy bűne volt, hogy szerette a muzsika szót.
Mulatáshoz jó bor kellet meg úri barát
Elvitte a kártya a bor a termés javát
A jószágot lefoglalta a végre hajtó
Mégis zengett a kocsmában a muzsika szó
Így oszt nékem nem maradt már sem ökör, se ló,
Koldus vagyok koldussá tett a muzsika szó.
Hej pedig a nagyapámnak uradalma volt,
Nem csoda ha gyűlölöm én a muzsika szót.