Azt mondtuk: szeretjük egymást
és így is gondoltuk, és így volt új
de fejemben a gondolatok útján
már a fájdalom az Úr.
És mi szerettük egymást, hiszen így volt jó
de mára már fáradtan vérzik minden szó
felborult életünk teli pohara már
és siratjuk a múltat, mert vége van már
Halott csók szárad hideg arcomon
bár tudtuk jól, hogy miénk a hatalom
de, hogy emberek között magam maradjak
nem hallom hangját visszhangzó szavadnak.
És ha vissza nézel, és látod, hogy itt állok
fáradtan és öregen még mindig csak várok
ne kérdezd többé, hogy ki lakik itt
mondd ki az igazság gyilkos szavait,
Hogy ez itt az Isten háza, fiam!
Itt most szavad nincs, fiam!
Nincs többé jövőd, ha kilépsz innen,
de ha itt maradsz, akkor sincsen már.
Gyűlölet lesz úrrá rajtam
Visszaadom, amit kaptam
nem kell nekem soha többé
nem kell semmi, soha többé,
nem kell semmi, soha többé.