Soha ne félj, ha álmod néha fáj,
Soha ne sírj, ha a magány magába zár.
Soha ne várj egy újabb éjszakát,
Amit egyedül, sírva virrasztasz át!
Soha ne fájjon egy hazug álom!
Soha ne kérdezd, nekem volt-e már ilyen!
Rövid az éjjel, szíveddel érj el,
Gyere és érezd: én csak álmodban hiszem.
Nekem elég volt egy pillantás,
Azóta minden más,
Azóta nem tudom, mi a bajom!
Ami neked jó, az nekem vész,
Innen nincs menekvés!
Nem értem, miért akarom.
Nem értem, mi történt,
Igaz, hogy megőrülök időnként!
Nem értem, miért lenne baj,
Ha a közelséged úgy felkavar!
Soha ne fájjon egy hazug álom!
Soha ne kérdezd, nekem volt-e már ilyen!
Rövid az éjjel, szíveddel érj el,
Gyere és érezd: én csak álmodban hiszem.
Hideg éjjeleken fázom még,
Karodba vágyom rég,
Lelkedben érzem csak jól magam!
Álmomban betakar a sóhajod,
Remélem, nekem adod,
S szívedben rövid záróra van!
Nem értem, mi történt,
Igaz, hogy megőrülök időnként!
Nem értem, miért lenne baj,
Ha a közelséged úgy felkavar!
Soha ne fájjon egy hazug álom!
Soha ne kérdezd, nekem volt-e már ilyen!
Rövid az éjjel, szíveddel érj el,
Gyere és érezd: én csak álmodban hiszem.