Riddler:
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...

Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek

Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...

Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek

Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...

Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek

Riddler:
Gigászi szárnyak igérete, örökké nem eshet
a felhők ketté szakadnak, a szél feltámad
holló szárnya garantálja, hogy soha ne felejtsek
csak lépjek túl a zápor után, az aszfalt felszárad

Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót, hogy szeretlek
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!