1. Keresnem sem kell,
hisz a lényed itt van benn.
Együtt áll
itt a múlt és a jelen.
Régi, félő gondolat:
utánunk semmi nem marad.
Hát engedd el!
Lássam igazi arcodat!
Láttam furcsa dolgokat,
bűvös, igaz titkokat.
Nekem nem kell már
a sok hamis gondolat!
Most is ősi lánggal ég,
ó, a dal, mi bennünk élt.
Talán holnaptól
viszi más az énekét.
Mindezt hinni volna jó.
Szép volna, s megható.
De késő már,
hisz túl sok volt a szó!
R. Hidd el, igaz volt
minden vallomás!
Rólad szólt
minden furcsa látomás.
Lesz még oly sok állomás,
elsodorhat a változás.
De tudom, benned lesz
majd a megváltás.