Emlékszem, azon az éjen
a parton voltunk, csak mi ketten.
Tudtuk jól, ez nem csak egy érzés.
Újra és újra kiújult a kísértés.
Forrón s némán átkaroltalak,
ahogy ragyogó eget a fényes Nap.
Sötétség és hideg volt,
de szívünk lángja még kóborolt.
Eljött már a csillagos este,
s arcodat láttam az égre festve.
Mint gyönyörű gyémánt, ragyogsz az égen,
a csillagok között tündökölsz szépen.
De miattad fáj már a szívem,
mert nem tudom, merre jársz éppen.
Másnap reggel fölébredtem,
de már nem voltál ott mellettem.
Tegnap még egy csodaszép lány várt,
másnap a hajnal egyedül talált.
Valamit elrontottam, éreztem.
Egy világ omlott össze bennem.
Azóta is, földön-égen
a te fényedet keresem.
Refrén
Ó, ha tudnám!
Szeretlek - elmondanám.
Hibáztam, rossz voltam.
De ennek vége már!
Jöjj vissza, kérlek!
Hisz nélküled nincs számomra élet!
Csak érted élek!
Te és én: az egy lélek!
Refrén
Mint gyönyörű gyémánt.