Minden lélek útra kél,
mint égen a Nap.
Az örök harc is benned él,
és heve elragad.
Indulj el, és meg ne állj!
A szíved még rab.
De Ő semmitől sem fél.
Ő legyél, mégis önmagad!
Úgy várom még,
hogy megtaláljam a fényt.
Ma felvillan egy holdsugár
az éj sötét egén.
Úgy vártam rád,
most vigyél könnyedén.
Mint igazság-madár, repíts
a jóremény szelén.
A te lelked is útra kél,
nyugtalan marad.
Az örök harc már utolér,
és újabb tűz fakad.
Meg ne állj, csak menj tovább!
A szíved szabad.
Ismét folyik benne vér.
Ő a fény, csakis Ő a Nap!
Úgy várom még,
hogy megtaláljam a fényt.
Ma felvillan egy holdsugár
az éj sötét egén.
Úgy vártam rád,
a lelkem hideg tél.
De széles szivárvány csábít
a minden tengerén.
Az erekben újabb tűz fakad.
A szíved, csakis Ő a Nap.
Meg ne állj, légy önmagad!
A szíved, csakis Ő a Nap!
Refrén 2.
(Úgy várom még...
Úgy vártam rád...
Úgy várom még.)