Hogyha visszagondolsz, volt azért nekünk
Néhány derűs szép napunk,
Mikor együtt jártunk, s valamit úgy vártunk,
Emlékezni szép, de néha fáj,
Hogy az idő elszáll.
Neked a búcsú sose fájjon,
Utánam jön valaki más,
S nem marad meg a nagy szerelemből,
Csak egy lázas szívdobogás.
Az évek csendben elmerülnek,
vágyunk még néha visszatér.
De a bánat ott ül a szemünkben,
míg csak egyszer minden véget ér.
Most állsz, s titokban reszket a szád,
Egy könnycsepp kezedre hull,
Mint egy elkésett fájó, néma vád.
De neked a búcsú sose fájjon,
Utánam jön valaki más,
S nem marad meg a nagy szerelemből,
Csak egy elhaló szívdobogás.