Tetszett nekem életemben, mérnök, ügyvéd,
orvos is, meg tánctanár.
Optimista, pesszimista, orgonista,
futballista, kékszakáll.
Volt morózus filozófus, hősszerelmes,
filmszínész, és komikus.
Akadt sokszor, bátor, félszeg, zeneszerző,
író, és egy nem buta botanikus.
De nekem pont, pont a bőgős udvarol.
Mivel pont, pont a bőgős tudja jól,
hogy bármilyen csinos fiú lehet a dobos,
bármit is búghat nékem a szaxofonos,
nem hat más rám, csak ha bőgő szól.
Csakis ő, ő tud lángra gyújtani,
kezében bőgő, s a szívem húrjai.
Húrjain játssza el mindazt amit mondani akar,
más nem is érti meg hallhatja az egész zenekar,
hogy így akarja szívét nekem nyújtani.
Lám, nekem húzza csak a harmonikás,
úgy néz rám a zongorista, ezzel kész a lista.
De én pont, pont a bőgőst kedvelem,
nincs is gondom, hogy ő vagy más legyen,
ő lesz ki végig fog kísérni az életemen át,
csakis énnekem szól most ez a bőgő szerenád,
jaj de szép a bőgős szerelem.
Lám, nekem húzza csak a harmonikás,
úgy néz rám a zongorista, ezzel kész a lista.
De én pont, pont a bőgőst kedvelem,
nincs is gondom, hogy ő vagy más legyen,
ő lesz ki végig fog kísérni az életemen át,
csakis énnekem szól most ez a bőgő szerenád,
jaj de szép a bőgős szerelem.
E dalban főhős gőgös bőgős, elvesz és majd így lesz
ő nős, és egy húron pendül majd velem.