Hullámzik szárnytollam, ahogy szállok
Hullámzik szárnytollam, ahogy szállok
Ott fennt keringek, ott fent keringek
A földnek szegélyén.
Hová lett az álom, mely utat mutatva szült sok dicső kort?
Hová lett az érzés, ki mondta, hogy hozzám tartozol?
Hová lett a vers az ének, mely megadta szived ritmusát?
Maradt a fájdalom, mely a fázó lelkek legmélyébe rág.
Hová lett az ország, mely hosszú századokon át
Testével védte Európát, közben népeknek adott új hazát?
Itták borát, kenyerét ették, a vérét szivták – mind nem elég
Kampóscsőrű keselyűk karma szaggatja ezer fájó sebét.
Sólyom szárnya billen az égen
Keselyű népnek nincs maradás
Lámpás fénye a vak sötétben
Oszlik a köd vesszen Barabás
Vesszen Barabás.
Kerecsen, kerecsen szállj szabadon
Óvjon az ég hosszú utadon
Hullámzik szárnyad a hajnali szélben
Hozd el a fényt a Kárpát-medencébe