Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
A sehova tanúi
Ludditák
Már mindegy, hogy a cigi vagy a hígító,
vagy a mojito-koktél: csak egy szappanopera hív.
Ma este nem leszek túl kooperatív,
valami vipera szívja ki a vitalitásom,
és hogy innen avagy túl az illegalitáson,
már nem tudom, és azt sem, hogy előre vagy hátra,
a sebességváltó gombon az ábra
az életvonalamat keresztbe vágta.
„Vágta, gyerünk vágtass!”,
de már beleunt alattam az utolsó hátas is,
az utolsó hatos meg már a Móriczon kóricál,
a korrózión pár arc matricákkal korrigál, addig
míg én korzózom, grasszálok, valami nonstopba a
Hasszánhoz,
aztán kiszolgáltatom magam a boltossal vagy a boltosnak,
melyik a pontos rag? Micsoda fontos nap
itt a városomban, ez az én helyem, véd,
mint a hajléktalant egy emlékbe
lopott selyempléd, ott az ellentét,
hogy az íveden a nevem még nem jelenlét.
Refr.: Senki semerre,
hiába hiszi, hogy újít,
köszöntsd bennünk a Sehova tanúit.
Senki semerre,
hiába bújik,
üdvözöld bennünk a Sehova tanúit.
Prosztó módra nem értem, mert rossz a kód,
már csak úgy jár az agyam, mint egy stroboszkóp,
löki a szavakat:
tűzoltó, rendőr, terelik a vadakat.
Engem is átvilágítanak, mint reklámot a neon,
ha már kaméleon, elhiszem, hogy Napóleon
vagyok, de nem a bajszom leplez le, hanem a taj számom,
hej, az identitásom csak egy hajszálon.
És újra hajszák, hajrák, újabb piák és májrák, mindegy,
úgyis az X-ekben hiszek, nem az Istenben, ez a mottó:
stex, szex, ex meg a lottó,
nekem csak ott jó,
ahol nem csak éled az élet, szállok szinte én is,
és éjjel sem áll le, mint a fotoszintézis.
Refr.
A házak között sok a vadász, lőnek,
hová is vinne innen a varázsszőnyeg,
parák múlnak, újabb parák jönnek,
asszem barátkozni a parákkal sokkal könnyebb,
parám-parám: és a para-paraméterek már bemérve,
sajnos meglepetés nem érhet még betépve sem.
Parfümöt nem veszek, szagold a fűszagot,
kiröhögöm a szembejövő hajnali műszakot,
a tű fokán csak a tevék tesznek erőszakot,
úgyis szétszakadsz, míg megszokod ezt az időszakot.
Mert nálunk édesebb az élet, mint a mangó leve,
szól a tangózene, fogd a mankód, gyere,
itt mindenki mindenki góleme,
és a nevünk ugyanaz, ami a bolygó neve.
Refr.
vagy a mojito-koktél: csak egy szappanopera hív.
Ma este nem leszek túl kooperatív,
valami vipera szívja ki a vitalitásom,
és hogy innen avagy túl az illegalitáson,
már nem tudom, és azt sem, hogy előre vagy hátra,
a sebességváltó gombon az ábra
az életvonalamat keresztbe vágta.
„Vágta, gyerünk vágtass!”,
de már beleunt alattam az utolsó hátas is,
az utolsó hatos meg már a Móriczon kóricál,
a korrózión pár arc matricákkal korrigál, addig
míg én korzózom, grasszálok, valami nonstopba a
Hasszánhoz,
aztán kiszolgáltatom magam a boltossal vagy a boltosnak,
melyik a pontos rag? Micsoda fontos nap
itt a városomban, ez az én helyem, véd,
mint a hajléktalant egy emlékbe
lopott selyempléd, ott az ellentét,
hogy az íveden a nevem még nem jelenlét.
Refr.: Senki semerre,
hiába hiszi, hogy újít,
köszöntsd bennünk a Sehova tanúit.
Senki semerre,
hiába bújik,
üdvözöld bennünk a Sehova tanúit.
Prosztó módra nem értem, mert rossz a kód,
már csak úgy jár az agyam, mint egy stroboszkóp,
löki a szavakat:
tűzoltó, rendőr, terelik a vadakat.
Engem is átvilágítanak, mint reklámot a neon,
ha már kaméleon, elhiszem, hogy Napóleon
vagyok, de nem a bajszom leplez le, hanem a taj számom,
hej, az identitásom csak egy hajszálon.
És újra hajszák, hajrák, újabb piák és májrák, mindegy,
úgyis az X-ekben hiszek, nem az Istenben, ez a mottó:
stex, szex, ex meg a lottó,
nekem csak ott jó,
ahol nem csak éled az élet, szállok szinte én is,
és éjjel sem áll le, mint a fotoszintézis.
Refr.
A házak között sok a vadász, lőnek,
hová is vinne innen a varázsszőnyeg,
parák múlnak, újabb parák jönnek,
asszem barátkozni a parákkal sokkal könnyebb,
parám-parám: és a para-paraméterek már bemérve,
sajnos meglepetés nem érhet még betépve sem.
Parfümöt nem veszek, szagold a fűszagot,
kiröhögöm a szembejövő hajnali műszakot,
a tű fokán csak a tevék tesznek erőszakot,
úgyis szétszakadsz, míg megszokod ezt az időszakot.
Mert nálunk édesebb az élet, mint a mangó leve,
szól a tangózene, fogd a mankód, gyere,
itt mindenki mindenki góleme,
és a nevünk ugyanaz, ami a bolygó neve.
Refr.
előadó:
Ludditák
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Jakab Zsolt
Kondor Péter
szövegíró: Fiáth Marianna
Fiáth Titanilla
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14100
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Jakab Zsolt
Kondor Péter
szövegíró: Fiáth Marianna
Fiáth Titanilla
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14100
kapcsolódó videók
keressük!
