Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Mínuszban
Ludditák
Mínuszban az ingerküszöböm, köszönöm, elköszönök
és kiszököm, kiküszködöm magam, át a rácsokon,
mint a kocsonya az utó-utó-karácsonyon,
romlott a koponyám, hever a térdkalácsomon.
Igen, ezeken a viziteken Ooops I did it again,
mint a tegeteken, rafinált graffititeken a tinták
az agyamban az ágyakról kódolt emlékminták,
hosszú linkekké lesznek a palikkal a hinta-palinták.
Gyűlölöm, de gyűröm a köröket, mint a hörcsög a pörcsin:
örök földszint, de sose leszek like-a-virgin.
A külcsín-belbecs-döntést segíti egy kör gin,
úgyis kölcsibe kapsz, nem számít a bőrszín,
az IQ-szint sem, más a célkeresztem,
reggel szélnek eresztem, akiért tegnap még a várost szétkerestem.
A dorbéz-érzés orrvérzésig maga az éhség:
ott a sansz a transzra,
Maria Magdolna: megy a Sandra-mantra
arról a rossz lányról, aki mégis, mégse,
de az „égi szépbe”, semmilyen régiségbe
nem hiszek, nem köpök, ha izzad a tenyerem,
lenyelem, parázzon a Karády, hogy „Nincsen kegyelem!”.
Figyelem: a hiányjelem nálam magamra irányul,
egy bábut viszel, bárgyú cseretárgyul.
Ha kúrnál, az a norma, legyél gyurmaforma,
nem trauma, ha kábé egy húgycsatorna
vagy. Jó, egyéb részek: hüvely, mellek, petefészek,
úgyis matarészegen heverészek.
Nézek kimérten, tessék, mehet a Dicsértessék.
A kritikára azt kapod, hogy te vagy a frigid,
ne borítsd ki a bilit, inkább gyújtsd meg a cigid.
A kedvem is csak szottyan,
ha mint szatyorba a szotyihéj, kipottyannak
a szavaim, már meg se kottyan,
ugyan mit ér az érvelés meg a vélemény,
ha nő az érverés, tágul a véredény?
Szép remény, de minden szöveg foghíjas,
csajszi, ha rizsáznál, rabolj el egy nyugdíjast.
Ez nem Csodaország, nem vagyok balek Alíz,
nem kell, hogy bepalizz, akkor talizz mással,
én a karizmoddal meg a karizmáddal
kábé úgy vagyok, mint egy bazári talizmánnal.
Mondom, amikor a combomat szombaton felkínáltam
már akkor egy zombival kombináltam,
ugye, jól csináltam? Hát nem vagyok bakfis,
ha megsimítod a buksit, az nekem nem baksis,
de lehetne taps is, valami hapsis
rádvalló borravaló vagy útravaló zsák,
nem a villa, nekem ez az ultravalóság,
hogy a testiség csak mennyiség,
semmis maszatolások és nem szentmisék,
klisék, hogyha dugod a nőd,
nem kell aggódnod, csak az egód nőtt,
ha gólt lősz, kösz, már a térdemen állok,
mert az élvezetemben csak az érdemed látod.
És az önzéshez csak hozzátesz a rossz vátesz,
aki az mondja, hogy majd mindent jóvátesz,
na ávesz, csávesz, ne elemezz, ugyanaz a lemez,
és a gyémánttű fárad, a bokszkesztyű várhat,
mindig feloldlak, tudod, mint a billentyűzárat.
és kiszököm, kiküszködöm magam, át a rácsokon,
mint a kocsonya az utó-utó-karácsonyon,
romlott a koponyám, hever a térdkalácsomon.
Igen, ezeken a viziteken Ooops I did it again,
mint a tegeteken, rafinált graffititeken a tinták
az agyamban az ágyakról kódolt emlékminták,
hosszú linkekké lesznek a palikkal a hinta-palinták.
Gyűlölöm, de gyűröm a köröket, mint a hörcsög a pörcsin:
örök földszint, de sose leszek like-a-virgin.
A külcsín-belbecs-döntést segíti egy kör gin,
úgyis kölcsibe kapsz, nem számít a bőrszín,
az IQ-szint sem, más a célkeresztem,
reggel szélnek eresztem, akiért tegnap még a várost szétkerestem.
A dorbéz-érzés orrvérzésig maga az éhség:
ott a sansz a transzra,
Maria Magdolna: megy a Sandra-mantra
arról a rossz lányról, aki mégis, mégse,
de az „égi szépbe”, semmilyen régiségbe
nem hiszek, nem köpök, ha izzad a tenyerem,
lenyelem, parázzon a Karády, hogy „Nincsen kegyelem!”.
Figyelem: a hiányjelem nálam magamra irányul,
egy bábut viszel, bárgyú cseretárgyul.
Ha kúrnál, az a norma, legyél gyurmaforma,
nem trauma, ha kábé egy húgycsatorna
vagy. Jó, egyéb részek: hüvely, mellek, petefészek,
úgyis matarészegen heverészek.
Nézek kimérten, tessék, mehet a Dicsértessék.
A kritikára azt kapod, hogy te vagy a frigid,
ne borítsd ki a bilit, inkább gyújtsd meg a cigid.
A kedvem is csak szottyan,
ha mint szatyorba a szotyihéj, kipottyannak
a szavaim, már meg se kottyan,
ugyan mit ér az érvelés meg a vélemény,
ha nő az érverés, tágul a véredény?
Szép remény, de minden szöveg foghíjas,
csajszi, ha rizsáznál, rabolj el egy nyugdíjast.
Ez nem Csodaország, nem vagyok balek Alíz,
nem kell, hogy bepalizz, akkor talizz mással,
én a karizmoddal meg a karizmáddal
kábé úgy vagyok, mint egy bazári talizmánnal.
Mondom, amikor a combomat szombaton felkínáltam
már akkor egy zombival kombináltam,
ugye, jól csináltam? Hát nem vagyok bakfis,
ha megsimítod a buksit, az nekem nem baksis,
de lehetne taps is, valami hapsis
rádvalló borravaló vagy útravaló zsák,
nem a villa, nekem ez az ultravalóság,
hogy a testiség csak mennyiség,
semmis maszatolások és nem szentmisék,
klisék, hogyha dugod a nőd,
nem kell aggódnod, csak az egód nőtt,
ha gólt lősz, kösz, már a térdemen állok,
mert az élvezetemben csak az érdemed látod.
És az önzéshez csak hozzátesz a rossz vátesz,
aki az mondja, hogy majd mindent jóvátesz,
na ávesz, csávesz, ne elemezz, ugyanaz a lemez,
és a gyémánttű fárad, a bokszkesztyű várhat,
mindig feloldlak, tudod, mint a billentyűzárat.
előadó:
Ludditák
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Jakab Zsolt
Kondor Péter
szövegíró: Fiáth Marianna
Fiáth Titanilla
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4630
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Jakab Zsolt
Kondor Péter
szövegíró: Fiáth Marianna
Fiáth Titanilla
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4630
kapcsolódó videók
keressük!
