Az életed száll, úgy mint a szél,amíg az út végére érsz.
Nem szól a csend, csak üresen áll,
Körül vesz némán, és közben figyel.
De a lelked tovább, majd egy új testben él,
Egy másik világ, amit meg nem értenél.
Mert az erõ, ami még benned él, ami
belõled száll fel, a földrõl, fel az ég felé.
De a lelked tovább, majd egy új testben él,
Egy másik világ, amit még, meg nem értenél.
Ami vár az életen túl, nem valóság talán,
Az álmok végül porrá válnak,
Úgy peregnek át a múlt kapuján.