Ne szégyelld, ha egy emlék könnyet csal szemedbe,
Mert a múlt, az néha fáj.
Annyi mindent másképp tennél, ha még lehetne,
De a pillanat már régen messze jár.
Rég tudod már, semmi sem fáj, úgy, mint egy szó.
Van, aki elmegy tõled messze, mert benne minden szavad fáj,
Mégis Veled marad, az emléke visszajár.
Van, aki érted él és szenved, neked adná amit lehet, mégis az kell,
Aki távol van és nincs veled.
Minden szavad öl, minden szavad él, bennem minden szavad fáj,
Engem minden szavad kér, ne törd össze, azt, aki érted él.
Minden szó nehéz és nagyon fáj, vagy könnyû és a lelked száll.
Jól vigyázz,hogy mit mondasz nekem el, mert nem múlik soha el.