Minek a szó, mondd minek, minek a szó...
Milyen nyugodt és szép, ahogy a tengerbe lép
A Nap lehunyja két szemét, és mindent befest az ég.
Csend és nyugodt szó, mint egy kék hajó
Úgy suhanok, szállok fel,
Egy hullám az égig emel, benned merülök el.
Minek a szó, mond minek, minek a szó...
A csend a mély, átölel, mesél, ne kérj, ne szólj, ne várj,
Hogy hol vagyok, a lelkem merre jár.
A lágy holdfény, mondd, mit mesél, átölel a fény,
Átfoglak én, szép nyugodtan ott lenn.