Egy tenyérnyi bőr sincsen az agyamon,
A pizsamát két hete felejtem magamon,
Fiú vagy lány vagyok végre érzem
Mert egy felfordított kapára léptem
Hát induljon a bonsai!
Törpe a fenyő,
Ha a leveleit nyírom a postásunk sem nő
Hindu lett a párom, a szőke kisleány,
A fejébe nincs semmi, csak pont a homlokán
Hát induljon a banzáj
Induljon a banzáj!
Induljon a banzáj!
Északi a banán, de déli gyümölcs,
Ijesztő az arcom, de mégse üvölts,
Persze nem biztos, hogy jót tesz neked,
Ha sokat nézed a fényképedet!
Induljon a banzáj!
Tele lett a tál
Nincs egy lyukas sajt sem
Sír az Ementál
Nadrágomon számzár
Hátra nem lököm
Mert becsípte a zipzár
A kilógó zakóm
Induljon a banzáj!
Hogyha befagy a tó,
Hogyha prüszköl a ló,
Hogyha ijesztgetek,
Frászt kap a nagyapó!
Hogyha szűnik a vágy,
Hogyha üres az ágy,
És ha nejed már nem főz
Akkor hívd fel anyád!
Hogyha mindenki fél,
És már a remény sem él,
És ha unod a banánt,
Akkor körtét egyél!
Hogyha állsz egyedül,
Hogyha süket a fül,
Nagyon nehéz a harcsa,
Ha az öledben ül!
Én vagyok a gát amit mindenki lát,
Úgy kell nekem, mint púpra hát,
Én vagyok a kelkáposztafej!
A haj helyett jó lesz a sej
Én vagyok a fej, hát pihenj el,
Fülembe horkol az aludttej!
Én vagyok az ír,
Kockás papír,
Ha osztasz szorzasz, számíthatsz rám!
Megették ágyaimat,
De a szú a fába éhes maradt,
Agyagból vagyok azt szól a váza
Büdös a régi szkopikaváza
Utoljára lesz most tavasz,
Üti a váza, feldől a kamasz,
Utoljára nézz a pékre,
Kemény a kifli, meghalsz érte!
Nem kérdezd kedves,
Nincs már itt amit kerestél,
Már elrúgtam rég!
Most mit kötekszel?!
A fene sem szólt!
Nincs Beethoven, de van haleb
Nem kérdezd kedves,
Ki csapott az ágyban homlokon,
Mert kihallik a muzsika szó,
Utcára dűlt a kocsmaajtó!