Ne szólj, ha hosszan hallgatok.
Fent a bíbor felhő vihart igér.
Látod, átfáztam, ruhámba bújt a szél,
Ölelj úgy, mint senki még.
Az éj sűrű hálót sző körénk,
A hétköznap hétköznapra lép,
Ölelj úgy, mint senki még.
Szeress úgy, mint senkit senki még,
Olyan hosszú most az éj.
Ne szólj, ne várj, ne kérj,
Ölelj úgy, mint senki még.
Vacog a dísztelen világ,
A sártengerben lépni nehéz.
Ködbe bújt a város, s a gyertyák ünnepén,
Hívatlanul eljön a dér.
Ölelj úgy, mint senkit senki még,
Olyan hosszú most az éj.
Ne szólj, ne várj, ne kérj,
Ölelj úgy, mint senki még.
Ölelj úgy, mint senkit senki még,
Olyan hosszú most az éj.
Ne szólj, ne várj, ne kérj,
Ölelj úgy, mint senki még.
Ölelj úgy, mint senki még.