Lakodalom van a mi utcánkban,
He férjhez megy a falu legszebb lánya,
Hivatalos vagyok oda én is,
Nem mennék ha százszor üzennék is,
Hivatalos vagyok oda én is,
Nem mennék ha százszor üzennék is,
Az utcánkban nagy az esemény tömény a fény a lényeg hogy szóljon az ének a vőféj kemény e vig beszédnek nem sok az alja ül a veszélynek nincs kitéve hol a csupasz pémek átható rémek kínos gélyek porból látszik a dob termének ellent mondva minden elmének,
Lakodalom van a mi utcánkban,
He férjhez megy a falu legszebb lánya,
Hivatalos vagyok oda én is,
Nem mennék ha százszor üzennék is,
Hivatalos vagyok oda én is,
Nem mennék ha százszor üzennék is,
Vége van már a lakodalomnak,
Nagy bánata van a mennyasszonynak,
Forgatja a karika gyűrűjét sajnálja a régi szeretőjét,
Forgatja a karika gyűrűjét sajnálja a régi szeretőjét,
Szól a dalom míg a lakodalom van zajlik az élet a lét vidéken,
A fájdalom áthatól a vágyamon miközben fekszem az ágyamon,
Arra gondolok micsoda gaz dolog hogy a kényszerűség az észszerűség ha bárány kihűlik kényszer hűség de legszebb benne az egyszerűség,
Lakodalom van a mi utcánkban,
He férjhez megy a falu legszebb lánya,
Hivatalos vagyok oda én is,
Nem mennék ha százszor üzennék is,
Hivatalos vagyok oda én is,
Nem mennék ha százszor üzennék is,
Vége van már a lakodalomnak,
Nagy bánata van a mennyasszonynak,
Forgatja a karika gyűrűjét sajnálja a régi szeretőjét,
Forgatja a karika gyűrűjét sajnálja a régi szeretőjét,