Van egy szobám amit telepakoltam álmokkal
én ott vagyok amikor nem vagyok sehol
ezek azok a dolgok amik messzire visznek el
ha becsukom a szemem senki nem érhet el
utol
messzire
visz
idegen egeken
ahogy a szárnyamon kifér
lebegek amiben
minden hófehér
a pillanatban én
a végtelen vagyok
a pillanatban én
nincs
felnézek,
olyan halvány az élet a földön, ahol éltek
a szobámban éppen béke és rend honol, nyugalom
ülök a közepén - visznek a képek - ülök és érzek - élek
ha becsukom a szemem semmi nem érhet el
utol