Van egy tavam, kilenc váram,
Hét tyúklépés a határban,
Végigjárom, hosszú a nap.
Vakond fején gombakalap.
Arcom felhős, hűti a gond,
Dombokat túr kicsiny vakond,
Dombokat túr, ő itt az úr,
A föld alatt lyukakat fúr.
A föld alatt hetet-havat
Összehordhat bogarakat,
Kettőt-hármat vacsorára,
Marad elég a kamrába’.
Ürge, pocok, vele kocog,
Ha a tücsök haza robog,
Húzza-nyúzza hegedűjét:
A nótákból sosem elég!
Ó, a vakond vára jól megnőtt mára,
Ó, a szegény tücskök oltalmára!
Jaj, a szegény tücskök, jaj, a szegény pockok,
Nyári esőben mind-mind odabújhattok!