Pár üveg borral
asztalhoz ültünk
sok régi emlék
itt jár közöttünk
feledni kell
hogy újra érezz
igyál ha mondom
semmit ne kérdezz
most jó, hogy itt vagyunk
egymásra bámulunk
te meg én
Palackba zárt szerelem
a szellemet elengedem
túl az üveghegyen
ott leszünk részegen
szótlanul nézlek
már alig látlak
illatod érzem
és úgy kívánlak
a székkel szédülünk
ha táncra perdülünk
ne félj