Mert van az úgy néha,
hogy fenyegetve jön felém
Egy pihekönnyű probléma
betonként köt belém.
Hát gyűrd fel az inged ujját,
ha küzdesz ellenem,
És átkozd el a percet,
mikor találkoztál velem!
Mert mi bonyolítjuk túl,
pedig minden egyszerű.
S csak annyit kértem tőle,
hogy : - Legyen sportszerű!-
Bizakodva röhögtem vézna, apró termetén.
Biztos segíthet a szemmel látható fölény.
De ő még mindig áll, csak én vagyok szarul.
Meglepett egy rúgással, csúnyán övön alul!
És fáj, nagyon fáj ...
-Ezt odaraktam a terasz alá, megtalálta már?
-Még nem.
-Nem?
-Jó.
-Tudja, többet adott a lakbérnél.
-Igen.
-Minden cetli itt van.
-Jó.
-De ne dobja majd el, nehogy aztán megint izé gond legyen!
-Isten őrizz. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, kössz, köszönöm, kösz...