Az ágyon fekve, arccal az égnek,
támad reggel és félig élve,
félig halottan talál rám,
hiába kértem, hogy vigyázzon rám.
Nem akarom tudni, hogy mi volt tegnap,
nem akarom látni, hogy mit hoz el a holnap,
jó akarok lenni itt ezen a földön,
de a végzet felé sodor az ösztön.
Itt van bennem még,
bennem itt van rég.
Túl vagyok mos' má' mindenen,
nem csinálok semmit, csak élvezem
azt a párat, ami még hátra van,
a pakliba' minden benne van.