Csak a nóta vigasztal meg,
Amikor a szívem bánat gyötri.’
Nem segíthet, csak a cigány,
Ha a lelkem, fájdalom elönti.
Minden búmat, bánatomat,
Eltemet a hegedűnek húrja,
Mindent-mindent elfelejtek,
Ha a cigány a fülembe húzza.
Húzzad, húzzad tiszta szívből
A hegedűd keservesen sírjon.
Én meg csak egy könnyet ejtek,
Nóta közben, ha nem látják, titkon.
Majd az a könny mindent elmond,
De csak annak, aki azt megérti,
Aki tudja mit is jelent,
Csalódottan, elhagyatva élni.