urbanizált ekekapa
erősen fogom salala
fölszántom a nagykörutat
hajtson ott ki az öntudat az öntudat
bévetem a bánatommal
fekete föld szürke aszfalt
ősszel pedig learatom
had örüljön a sok barom a sok barom
testecskémnak takarmánya
lelkecskémnek aranybánya
néz a világ bámulnak majd
mi mindenre jó az aszfalt jó az aszfalt
háde minden szavam minden dalom
civilizációs ártalom
hát lefekszem egy kis időre
a pánikbeteg aszfaltkőre
mer minden áron agyagcsere
ha jó a kedvem szarok bele
lélegezzetek helyettem
végtermékenynek születtem
ez a világ olyan csodás
csak használati utasítás
hiányában lézengek itt
s ha rugdosom mindig letilt mindig letilt
kiírja hogy game over
eső áztat jeges hó ver
de azért
szép az élet szóljon a rock
nagyvárosi parasztbarokk parasztbarokk