Bérelek eszkimóban
egy nyúlpinyóban szobát,
csak lesek, csak lesek,
ahogy ugrálnak körülöttem a
fülesek.
Bérelek eszkimóban
egy nyúlpinyóban szobát,
szorítanak nekem helyet,
itt ők is idegenek.
Hét nyúl között fekszem egy
ágyon,
egyiket még helyesnek is
látom.
De mire hozzálapulok
a többiekkel együtt elkullog.
Kabátot kap magára,
és máris a jéghegy hátáról
mosolyogva int,
majd visszajön a ki csapat
megint,
és sutymorgással
ébresztenek fel.
A szobában csend rend és
fegyelem.
Az emésztésről megy a téma:
így a répa, úgy a répa...
Nem tudom meddig bírom.
Bérelek eszkimóban
egy nyúlpinyóban szobát,
csak lesek, lesek,
milyen kedvesek itt a fülesek.
Aztán maguktól ágyba
kerülnek,
én a számba jeget dugok,
hidegre-hideget fújok,
reggel felöltözök,
és ideköltözök.
Kedvesebbek itt,
mint otthon,
nem hazudok,
komolyan mondom,
mert úgy adnak puszit,
ahogy én még ne láttam
nyuszit,
és úgy dobnak csókot,
hogy nem kérnek nyálas bókot.
Bérelek eszkimóban
egy nyúlpinyóban szobát,
csak lesek, csak lesek,
ahogy ugrálnak körülöttem
a fülesek.