Keresem az utam régóta
egy élethez, amiért érdemes volna
ez az egész, s már talán megvolt,
de elbasztam nagyon sokszor.
Faszfejem verem a falba,
töprengek melyik lett volna
az a szerelem, az a pillanat,
amelyik megadta volna a válaszokat.
Nem értem, mért nem értesz?!
Hogy lehet, hogy még kérded:
mért vagyok olyan mérges,
kétségbeesett, szélsőséges?!
Biztos csak a sok bor,
elhúzódó kamaszkor.
Így nem fogom semmire vinni,
de próbálok valamiben hinni!
Miért élsz?
Mennyit érsz?
Mennyit érdemelsz?
Te is félsz!