Az első hangszert még gyerekként kaptam,
Tornáztam a sebzett hangokon.
Őrület, hogy benned mennyi zaj van,
Mondta szegény Hangjegy professzorom.
Dőlj hátra, nézelődj, nem kell, hogy rohanj.
Hallgasd a csöndet is, minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj, hidd el gyermekem,
Mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.
Tudatlan, és forró fejű voltam.
Azt hittem, a zenéről beszél.
De látva, mennyi értelmetlen harc van,
Lassan mostmár mintha érteném.
Dőlj hátra, nézelődj, nem kell, hogy rohanj.
Hallgasd a csöndet is, minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj, hidd el gyermekem,
Mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.
Dőlj hátra, nézelődj, nem kell, hogy rohanj.
Hallgasd a csöndet is, minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj, hidd el gyermekem,
Mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.