Álom, borzongató
Ő állt előttem mindentudón.
Égbolt, kék szemfedő,
Csend hűs nyugalma mindenfelől.
Éj, végtelen éj
Félrehajtom arcát,
Mint a szél a fényt.
Félek, hogy könnyet érez,
Két fehér kezem.
Mondhatatlanul félek,
Szinte szégyellem.
Íme, győz a lélek,
Benned él a fény,
Most itt vagy újra, érzem élni szép
Mondj el egy mesét...
Hallom, minden szavát,
Rágyújt, köhécsel. sebzett madár
Nem baj, szól kedvesen,
Jobb fenn repülni mint odalenn.
Mély, mély szakadék,
Benne él az ember,
Jobbat nem remél.
Lázadozni már nem mer,
Látod Istenem!
Mozdulatlanul nézem,
Szinte szégellem.
Mégis téged kérlek,
Mondd, hogy van remény.
Most itt vagy újra, Érzem élni szép,
Üljetek körénk...